A napórákról
Története egészen az ókorba nyúlik vissza, mikor még az ember számára ez volt a legpontosabb időmérő eszköz hosszú-hosszú évszázadokon át.
A későbbiekben az időmérő szerepének betöltésén túl legalább ilyen hangsúlyos funkciót kapott a parkok, kastélyok, kertek és épületek önálló, meghatározó díszeként.
Kezdetekben az égitestek látszólagos elmozdulásának megfigyelése tette lehetővé az idő megmérését, majd a napórák megszerkesztését. Működésüknél az időmérés alapjául nappal a Nap mozgásának vetülete szolgált és szolgál ma is. Ezek a napórák a mindenkori helyi időt mutatták. Még a középkorban is a napóra volt a legpontosabb időmérő eszköz egészen a XIX. század közepéig, a mechanikus órák megjelenéséig.
A XIX. század második felében bevezették a zónaidőt. A napóra - hosszúsági fokkal történő korrigálása után - ugyan alkalmassá vált volna a zónaidő mutatására, de már ezt megelőzően a napórákat felváltották a korszerűbb időmérő szerkezetek. Napórát számlálhatatlan kivitelben készítettek, a több tonnás obeliszktől a "zsebnapóráig", valamint az ennél is kisebb "napgyűrűig". A napóra készítés tudományát gnomonikának, míg az óra "mutatóját" gnomonnak nevezték el.
A napórák megtalálhatóak voltak minden antik civilizációban, Babilóniában, Egyiptomban, a Görög- és a Római Birodalomban. A történelem folyamán egyes népcsoportok életében különös jelentőséggel bírt az éghajlat, a munkavégzés és a megélhetés tekintetében. Így maradtak ránk nagy számban szép alkotások a mai Spanyolország észak-nyugati részén, Szíria, Libanon és Egyiptom területén. Ennek a találmánynak az emberiség történetében meghatározó szerep jutott, így nem véletlen, hogy a világ bármely pontján járva felfedezhetünk napórákat.
Szeretnénk feleleveníteni ezt a szép tradíciót, és mint önmagában is művészeti alkotással hozzájárulni életterünk vonzóbbá tételéhez.
S. B. Enza 2007
